Prológus

Történet, a múltamról. Történet arról, mi lett volna ha....Történet, ami már örökké kisérteni fog.
Történet, ami örökké vissza húz majd hozzád.  Emlékszel, amikor megismerkedtünk? Igen, arra én is. Azt szerintem soha nem fogom elfelejteni. Akkor a gimi végzős diákjaként sétáltam végig a folyosón, és elejtettem egy cetlit, ami egyben a meghívóm próbaszövege lett volna az érettségimre. Te találtad meg a cetlit, és életem egyik legfontosabb napján te ott voltál. Pedig lehet azt sem tudtad, ki vagyok. Aztán ugy jöttél oda hozzám, hogy "Ezt elejtetted kb. 2 hete a folyosón. Csak elhoztam.". Azt a cetlit egyébként még mindig őrzöm a naplóm legutolsó oldalán..
 Utána pedig elmondtad a neved, és én is az enyém. Beszélgettünk. Te pedig hazamentél. Miután az érettségimnek vége lett, jött egy értesítés. Bejelöltél, én pedig visszaigazoltam. Beszélgettünk. Majd az lett a vége, hogy minden egyes nap beszélgettünk, és akkor is irtunk a másiknak, amikor nem volt fent. Aztán találkoztunk. Megöleltél. Aztán megint találkoztunk. Akkor már kaptam egy puszit is tőled, az arcomra. Aztán a következő alkalomkor megcsókoltál. Megbeszéltük, hogy megint fogunk találkozni. Te pedig nem voltál ott. Én sötétedésik ott vártam rád, de Te nem voltál sehol. Másnap rám írt a legjobb barátnőm, hogy az egész baráti köröm tudja már, hogy csak kihasználtál, és van más lány a háttérben. Összetörtem. Napokig sírtam, mert addigra már szerelmes lettem. Nem tudtam koncentrálni semmire, mert nem voltam kipihenve. Nem tudtam aludni. Utána összefutottunk az utcán. Elmentél mellettem, és hangosan felnevettél. Én pedig mosollyal az arcomon, könnybe lábadt szemmel mentem tovább. Utána már nem beszélgettünk többé. Senki sem tudta, miért csináltad, de legfőképpen én. Fogalmam sem volt róla, miért viselkedtél ugy, mint aki tényleg akar, majd szó nélkül el dobtál magadtól, kinevettél, megaláztál. De nekem Te voltál az első. Első szerelem, első csók... és ezért lesz olyan nehéz. Mert az elsőt soha nem felejti el az ember. És nem tudok már rajta változtatni. Küzdhetnék érted, mert még bennem van a remény (és örökké bennem is lesz). De te majd ujra és ujra kihasználnál. Én pedig ujra és ujra el hinném. Ujra, és ujra. Örökké.